2018. szeptember 17., hétfő

A jó hír, hogy nem vagyok boltkóros...


                                      photo credit: Rob Oo Wrapped via photopin (license)

Szóval olvasom Sophie Kinsellától a Boltkóros naplóját... Több ok miatt is ezt teszem. Az egyik ok az, hogy már régóta kíváncsi voltam, milyen is ez a történet. Én mindig jól szórakozom a chik-lit regényeken, és valószínűleg, ha mélyen magamba néznék, nemcsak a humor miatt, hanem a saját életemmel kapcsolatos párhuzamok miatt is tudom értékelni őket. A másik ok, amiért belekezdtem ebbe a regénybe az nem más, mint hogy vásárolnom kell. Méretet is váltottam, meg próbálok kicsit stílust is váltani, és más egyéb okokból is - a megszokottól eltérő mértékkel- költekeznem kell.

És én sajnos az az ember vagyok, aki a második ruha üzlet után már kegyelemért fohászkodik, és sűrűn grimaszolva morgok, ha a vásárló partnerem oda szól mosolyogva, hogy " még felpróbálom ezt és ezt a rucit. " NEEEM! Egy hatalmas nagy tiltakozás vagyok ilyenkor.

Borzasztó nőszemély vagyok tudom, mert a divatot szeretem, és sajnos a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy rögös a felé vezető út, én pedig türelmetlen vagyok.

Sajnos stylistra nincs pénzem- és nem is hiszek bennük-, szerintem mindenkinek magának kell rájönnie a saját stílusára, de nyilván a segítség jó dolog. Szóval igen, szeretem a csajos vásárlásokat, de szerintem a nap végére jobban leszívnak, mint egy problémás munkanap mondjuk az éves statisztikával megfűszerezve.

Úgyhogy " sanyarú" napjaimat azzal töltöm, hogy lookbook-okat böngészek, bámulom a pinteresten, hogy mi tetszik és amúgy meg mi is állna jól, és végig böngésztem ezerszer az ismertebb webshopokat- tudom, mire gondoltok, szegény lány-, annyira, hogy a tegnapi bevásárló túrámon - mert magassarkú szandálban vásárolni 6 órán át akkor is túra-, szóval tegnap simán meg tudtam mondani, hogy milyen üzlet ruháját látom a szemközt jövő lányon.

Ti egyébként tudtátok, hogy a boszorkánycipő már nem divat? Hatalmas döbbenet. Van egy hat éves - eredetileg bordó- de már feketére festett boszorkánycipőm, ami a legcsinosabb és legkényelmesebb viselet ősszel. Csakhogy ennyi idő alatt elkopott a talpa, és bár a cipész imádja cserélni a gumit a sarkán, a talpcserére még a legszebb mosolyommal sem fogom rávenni. Főleg úgy, hogy anyagilag megérje...  Na de gondoltam én, hogy veszek egy új - fűzős, szűk, bokáig érő- boszorkánycipőt, ami hatalmas nagy döbbenet, nem található meg a boltokban. A boltokban bokacsizma van! Ezer meg talán még több is, az én szememnek mind teljesen ugyanolyan, kilencven százalékban fekete, és a többségnek orbitális nagy sarka van. Nem akarok belemelegedni a cipővásárlás nehézségeibe, de én ezekkel a sarkakkal és - esetleg a megemelt talpakkal- már a 190 centi felé közelítenék... Plussz lesántulnék pár óra alatt.

Szóval hogy visszatérjek eredeti gondolatmenetemhez, az biztos, hogy nem vagyok vásárlás mániás, ugyanis a tegnapi nap szerintem voltam vagy 25 boltban, és ez nem túlzás. És végül egy darab cipőt vettem, az alábbi módon.

Bementem az egyik közismert cipőboltba, ahol konstatáltam, hogy talán van pár egyszerű tűsarkú irodai cipő, amit felpróbálnék, de mi lenne!, ha ennyi pénzért a cipő nem csak szép, hanem kényelmes! is lenne! Úgyhogy elmentem 6 olyan cipő boltba, ahol azért már szemöldök ráncolós áron kínáltak elegáns, és ugye kényelmes cipőket. Tapasztalatom az alábbi:

1.) Nem baj, ha szorít- mondja az eladó-, ez csak azért van, mert nyáron megszokta a lábad a szandálokat. - Ez lehet, hogy igaz, de gondolom azért nem ártana, ha vinnyogás nélkül el tudnék sétálni a bolt egyik feléből a másikba.
2.) Szép cipő, igaz? Csak 35-ös van belőle!
3.) Ja abból? Csak 37-es van belőle!
4.) Oké, tudom, hogy nem ilyen nagy a lábad, de esetleg egy 40-est nem próbálsz fel belőle???

Úgyhogy visszatértem az első  boltba- amit mindenütt reklámoznak- és felpróbáltam pár tetszetős cipellőt, melyből kb. a tizedik - fogcsikorgatás és hörgések közepette- kényelmesnek! bizonyult. Egy fekete 8 cm-es, tűsarkú, bőrcipő ez, afféle irodai topán.

Egyébként miután egyetlen ruhaboltban sem találtam olyan ruhát, amit megvettem volna, és a cipőboltosok kikészítettek, eltökéltem, hogy megyek és megveszem a boltkóros sorozat folytatását. Inspiráció gyanánt.

Hát igen, kicsit talán idejét múlt a történet, de muszáj inspirációt gyűjtenem a VÁSÁRLÁSHOZ. És ha valamihez, ahhoz Rebecka Bloomwod nagyon ért. Tényleg hangulatba hoz, simán eltrécselnék vele az őszi bokacsizmák divathullámáról - buta zenka, az már évek óta tart- , vagy hogy nemrég dobtam a karitatív dobozba 3 olyan kockás nadrágot, amit most a márkás fast fachion boltokban 14 ezerért árulnak - micsoda túlkapás-, és tényleg én olyan nagy kedvvel indultam el pénteken vásárolni :), aztán ez lett belőle.

Arra gondoltam, a könyvvásárlásos illetve a bútor vásárlásos történeteim külön posztban írom le. Már ha érdekel valakit... Szerintem tényleg irtó nehéz vásárolni. Vagy inkább azt mondom, jó cuccokat vásárolni.
SHARE:

2 megjegyzés

  1. 😊😊
    Na, én ezt a könyvet vagy a hősnőt vagy valamit, annyira utáltam, hogy el sem bírtam olvasni.
    S az mindenképpen jó, hogy találtál cipőt. Én nem hordok körömcipőt, de abban a boltban, ahol már nem vásárolunk a férjem kálváriája miatt, nyáron beleszetettem egy fekete, oldalán hímzett virágos magassarkúba, amiből egyik méret nagy, másik kicsi volt. De én megvettem a kicsit.... Fél órát bírok... Max. 😊

    VálaszTörlés
  2. Igen, ezt teljesen elhiszem, hogy nem tudtad olvasni, néha nekem is az idegeire megy. Mindig reménykedem, hogy majd egyszer fejlődik... De olykor-olykor annyira meg tud nevetettni!
    Mehehe :-), Nagyon tetszett,a cipő, ha így is megvetted!
    Ezt a
    férfiak nem érthetik, létezik ilyen szerelem is. 😉
    Az én cipőm próbája a jövő hét lesz...

    VálaszTörlés

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig